ZSIDO.HU

NICAVIM

„Itt álltok ma ti, valamennyien az Örökkévaló Istenetek előtt” (Mózes V. könyve, 29. fejezet 9. vers). Soros heti szakaszunk elején olvashatjuk ezeket a szavakat: Mózes szólt így Izrael népéhez, mielőtt utolsó beszédébe és búcsúénekébe belefogott volna. Sőt, szavait így folytatja: „Nem egyedül veletek kötöm meg ezt a szövetséget…, hanem mindazokkal, akik itt állnak ma velünk, az Örökkévaló Istenünk előtt, és mindazokkal, akik nincsenek ma itt velünk” (uo., 13-14. vers). Egyszóval nem csupán az akkor épp jelenlévő néphez szólt az első és legnagyobb zsidó próféta, hanem minden emberhez, az akkor élt embereken túl a korábbi és főként a későbbi nemzedékekhez, így hozzánk is. A: élők és holtak, múlt, jelen, jövő találkozik e szavak révén, Mózes búcsúdalának elhangzásakor.

Az ünnep 2010. szept.9-én és 10-én lesz, szept. 8-án szerda este kezdődik

Ne csodálkozzunk a címünkben szereplõ többes számon: a zsidó hagyomány szerint ugyanis minden esztendõben több újév is található. A Talmudnak az újesztendõrõl szóló traktátusa (héberül Ros Hasaná) éppenséggel így kezdõdik:

“Négy újesztendõ van. Niszán (az elsõ tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve, elul (az utolsó nyári hónap) elseje a tizedek újéve, tisri (az elsõ õszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élõ) elvonul Elõtte, mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.”

Idén már szeptember 8-án, szerda este köszönt be az ünnep, erev Ros Hasana.

Az asztalra a gyertyatartók, a kiddus serleg mellé kis tálban mézet rakunk. A barhesztakaró alá kerek barheszt teszünk, hogy legyen kerek az új esztendő. A barheszt só helyett a mézbe mártjuk, szokás almaszeleteket is mézbe mártva enni. Az ünnepi menüben halkocsonyát készíthetünk pontyból, amelybe halfejet is kell tenni, hogy fejek legyünk, ne lábak.Nem hiányozhat az ünnepi húsleves, a sült vagy párolt húshoz köretként cimeszt adunk, mert a répa fontos kelléke az újévi étkezésnek. Szokás mézes süteményt is sütni, hogy édes legyen az új év. A második napon olyan gyümölcsöt kell az asztalra tenni, amelyet még nem ettünk abban az évben, hogy a sehehjónu ima rá is vonatkozzon. Ez általában gránátalma, mert a hagyomány szerint annyi magja van, ahány micvát kell betartanunk.

Kedves szokás a taslich, amikor is a család Ros Hasana napján kivonul a víz, jelesül a Duna partjára, és a zsebéből morzsákat szór a vízbe. Így szabadulunk meg jelképesen a bűneinktől, ima kíséretében

A Jömé Noráim, a Félelmetes Napok a megtérés, a számonkérés és a bocsánat időszaka. A régvolt időszak istenfélő, jámborai olyan bizalmas, őszinte „viszonyban” álltak az Örökkévalóval, hogy kölcsönös számadásra is készek voltak. Leo Frosten gyűjtésében szerepel az alábbi kedves történet.