ZSIDO.HU

Hat hetiszakasz visel személyneveket: Noé, Chajé Szárá, Jitro, Bálák, Pinchasz és Korach. Bölcseink sokat vitatták, miért is kapta a legfontosabb eseményt, a Szináj hegyi kinyilatkoztatást tartalmazó rész éppen Mózes apósáról nevét.

Jitro a hagyomány szerint ismert minden istenséget és szolgálta is azokat, tudománya révén a fáraó egyik tanácsadója volt. Amikor látta, hogy nem az igaz úton jár, elszökött a palotából és Midján papja lett. Befogadta a szintén Egyiptomból menekülő Mózest, feleségül adta hozzá lányát, Ciporát, aki két fiút szült. Mózes apósa nyáját legeltette, majd a csipkebokor látomás után visszament Egyiptomba.

Mikor végre elengedte a fáraó Izrael népét, kerülő úton, a Nádas tenger felé terelte őket, nehogy megfutamodjanak a filiszteusok országában és visszameneküljenek Egyiptomba.

Mózes József csontjait is magával vitte, mert Izrael népe megesküdött, magukkal viszik atyáik országába. A Midrás szerint nehéz volt megtalálni, mert az egyiptomiak tudták, a zsidó nép csak József csontjaival együtt tud megszabadulni a rabszolgaság alól, ezért fogták a koporsót, nehezéket tettek bele és bedobták a Nílusba. Mózes csak úgy lelt rá, hogy az isteni nevet bedobta a folyóba, és az elvezetett a maradványokhoz.

Az Örökkévaló, aki eddig Él Saddáj néven jelent meg az ősapáknak, felfedte Mózesnak és Áronnak a Tetragrammaton vagy Havaja- ként ismert nevét, amely kimondhatatlan, mert a létige különböző idejének összevonásából származik.  A hagyomány szerint a nevek különféle tulajdonságokat jelölnek, itt ez a név az ítélet Isteneként Egyiptom megbüntetését hirdette.
Mózes három csodajelet kapott az Örökkévalótól, azzal győzze meg a népet és a fáraót: dobja le a földre a botját, az kígyóvá alakul, majd amikor a farkánál fogva felemeli, újra bottá válik, rejtse kezét ruhája alá, majd előhúzva leprás, visszatéve újra tiszta. Harmadik csodatétel, a folyam vizét öntse a szárazra, vér lesz belőle.

A Tóra második könyvének címe, Nevek, nem árul el sokat kiemelkedő jelentőségéről. A hagyomány szerint nem is fejeződött be a teremtés az első könyvvel, hiszen a világ megalkotásának célja a zsidó nép születése, a Tóra átadása volt. Ezért nevezik az első könyvet Széfer Jecirának – az alkotás könyvének, ami nem tévesztendő össze a híres kabbalista művel, míg a másodikat Széfer Geulának, a megváltás könyvének. Rámbán pedig Atyák könyvének, a folytatást pedig a Fiak könyvének, ugyanis az atyák cselekedete meghatározó az utódok számára. Ahogy Ábrahám lement Egyiptomba, úgy utódai is levándoroltak az éhínség idején, ahogy feleségét Sárát elragadták a fáraó emberei, úgy a törzsek is fogságba estek, ahogy keserves csapások érték a fáraót Sára elrablása miatt, úgy tíz csapás sújtotta Egyiptomot, ahogy ajándékkal bocsátották útra az ősatyát, Izrael népe sem üres kézzel távozott.

A Tóra első könyvének utolsó hetiszakaszához érkeztünk, Vájchi és élt (Jákob Egyiptomban tizenhét évig, összesen száznegyvenhét évet élt). Két hetiszakasz kezdődik az él, élet szóval, ez és a Chaje Szárá, amelyek mindkét esetben a halálra utalnak.

A Vajchi szó számértéke 34, ami Jákob életének 34 évig tartó boldog korszakára utal, tizenhét év József születése után, és tizenhét év Egyiptomban, az első időben Jákob tartotta el fiát bőségben, utolsó éveiben József tartotta el apját királyi jólétben.

Mózes első könyvének négy utolsó hetiszakasza összefüggő történetben beszéli el József életútját, benne az egyiptomi szolgaság előzményeit. Az előző hetiszakasz során József próbára tette testvéreit, kémeknek nevezte őket, elérte, hogy magukkal hozták öccsét, Benjámint, akinek zsákjába becsempészte serlegét, így lopással vádolva magánál akarta tartani apja reménységét, fényt derítve a testvérek reakciójára.

„És letelepedett Jákob atyja lakhelyén, Kánaán földjén”. Bölcseink kérdezik, miért csupán atyját említi az Írás? A válasz: egyedül Izsák volt az, akinek nem kellett távoli országba menni. A Midrás szerint Jákob reménykedett, miután Lábánt, Számáelt, az angyalt, akivel küzdött, majd Ézsaut, vagyis minden ellenfelét kibékítette, végre megnyugodhat, vehet földeket, építhet várost magának, ám az élet nem így alakult.

Vajislach
„És küldött Jákob  követeket maga előtt Ézsauhoz, a testvéréhez, Széir országába, Edom földjére” Jákob több mint két évtizedes távollét után az Örökkévaló bátorításával indult haza, Kánaán irányába, két feleséggel, két ágyassal, tizenegy fiával, hatalmas nyájaival.
Követeket küldött kikémlelni Ézsau érzéseit, a malachim – küldöttek, Rási szerint igazi angyalok voltak, mert egy élő ember sem merészkedett oda, úgy rettegtek tőle.

Öt hetiszakasz foglalkozik Jákob ősapánk cselekedeteivel, ez közülük az első. Jákob egy szál ruhában, egyedül menekült Ézsau haragja elől Beér Sevából Paddán Arámba, anyja szülőhelyére. Mikor besötétedett, egy puszta követ vett a feje alá, hogy az párnaként szolgáljon. A Midrás szerint vetekedtek a kövek, mindegyik a feje alá akart sietni, egyesek szerint négy, mint a négy ősanya, mások szerint tizenkettő, a törzsek száma alapján.  A kövek egyesültek, Jákob ezen látta híres álmát, melyen az angyalok égig érő létrán jártak fel és alá. Az Örökkévaló álmában szólt hozzá, megerősítette atyái ígéretét, hogy megsokasítja utódait és nem hagyja el az útján.

„Ez Izsáknak, Ábrahám fiának története, Ábrahám nemzette Izsákot. Rási felveti, miért említi kétszer is Ábrahám apaságát, a válasz, nehogy rosszakarók megkérdőjelezzék azt, mondván, hogy Sára Avimelekh fogságában fogant. Hozzáteszi, az Örökkévaló is megtette a magáét ennek érdekében, Izsák arca nagyon hasonlított Ábrahámra.

„És elromlott a föld Isten színe előtt, megtelt a föld erőszakkal. Ránézett Isten a földre, bizony elromlott, mert minden élőlény rossz szokásokat vett a földön”

Bölcseink sokat kutatták, hogyan fordulhatott elő, hogy alig hatszáz évvel a teremtés után, néhány emberöltő múltán miért utálta meg annyira az Örökkévaló a világot, amelyet létrehozott, hogy megbánta annak teremtését.

A hagyomány szerint ez a nemzedék olyan bőségben élt, amit nehéz elképzelni. Az időjárás kellemes volt, se nem hideg, se nem meleg, minden növény gazdagon termett, a gabona és a gyümölcs valósággal elárasztotta a világot. Az emberek erősek és egészségesek voltak, úgy ütötték le a tigrist és az oroszlánt, mint más a legyet. Mi volt a feladatuk ebben az idilli állapotban? Mit kellett tenniük? A válasz-szinte semmit. Ez rontotta meg a lelküket. De nem csak az ember, hanem az egész élővilág megromlott, miért?

„ Menj el országodból, szülőföldedről, atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, megáldalak, naggyá teszem nevedet, áldássá leszel. Megáldom, akik téged áldanak, átkozóidat megátkozom, benned nyer áldást a Föld minden családja.

A zsidó hagyomány szerint Ábrahámnak tíz próbatételnek kellett megfelelni, Rámbám szerint az első és az utolsó a lech lecha volt, az első elhagyni korábbi otthonát, a mezopotámiai Cháránt, és letelepedni Kánaán földjére, a második lech lecha pedig elmenni a Moria hegyre, megkötözni Izsákot.

Berésit

Hetiszakaszunk a világ, s annak megkoronázásaként az ember teremtését tartalmazza. A legnagyobb zsidó kommentátor, Rási felteszi a kérdést, miért nem a törvényekkel kezdődik a Tóra? Miért beszéli el nekünk a világ teremtését is? A válasz: ha egyszer a népek megtámadják Izrael fiait, milyen alapon foglalták el országukat, miért űztek el más népeket, akkor el lehet mondani, az Örökkévaló teremtette az eget és a Földet, mindez az Ő tulajdona, és annak adja oda, akit méltónak talál rá.